 dr. Bene Gábor: Trianon - az, ami hazugságon alapul 2007. 06. 04.
Önmagunkból kell erőt meríteni a jövő feladataihoz, különösen a trianoni traumából való feltámadásunkhoz. Ki kell emelkedni az elviselhetetlen és lélekcsonkító magyar történelmi fájdalomból, mert ha a heideni jóslatot be tudná rajtunk teljesíteni a történelem, akkor ez a rengeteget szenvedett és lelkében is megtört nemzet eltűnne a süllyesztőben.
De mi, az egyik legrégebbi nép, sőt, a bolygó egyik legősibb kultúrahordozója, nem fogunk eltűnni, hiszen túlélő nép vagyunk és a tudás népe is. Nem fogjuk hagyni, hogy tovább hamisítsák történelmünket, és hogy átírják tudatunkat! Nem leszünk a globalista világ hazugságainak fogyasztója, nem leszünk erkölcstelen, agymosott horda – bárhogy szeretnék ezt! Nem vagyunk bűnös nép, nem vagyunk gyilkosok! Nem hagyjuk, hogy gúnyoljanak és átkozzanak bennünket – olyan tettekért, amelyeket el sem követtünk!
Nincs más fegyverünk, mint az IGAZSÁG, de azt jól forgatjuk! Tudjuk, hogy az őszinteség gyógyító hatású, és elviselhetővé teszi az elviselhetetlent is!
____________________________________________
Kegyeletsértés és morális válság.
A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevében sajnálattal vettük tudomásul, hogy az erkölcsi válság mélysége elérte az 1956 utáni idők szintjét. A Kádár János sírjával történtek bennünket is, mint minden tisztességes magyar embert felháborítanak de nem felejthető el, hogy a saját elvtársait kivégeztető politikus tudtával is szörnyű kegyeletsértések történtek akkor, amikor a 301 parcellában elkapartak kezeit dróttal kötözték össze és arccal lefelé temették őket.
Az erkölcstelen hatalom által naponta tovább gerjesztett morális válság tünete az is, hogy a csontok és a koponya eltűnése inkább valamiféle ereklyeszerző akcióhoz köthető, mint az áldozatok kicsinyes, primitív bosszújához, amely egyébként sem jellemző a magyarságra.
Feltehető a kérdés: kinek volt érdeke mindez? Vajon mit akar eltakarni előlünk ez a sajnálatos esemény?
Budapest 2007-05-03
Dr. Bene Gábor S.
(Kossuth tér)
Kísért a szovjet múlt!
Az orosz nemzet megalázása az, hogy a jelenlegi moszkvai vezetés nem tud elszakadni a szovjet múlt – emlékművek képében megjelenő – kísértetétől.
Jurij Luzskov Moszkva főpolgármestere és az orosz kormány képtelen a szembenézésre,
pedig Kelet-Európa népei számára Sztálin és a Szovjetunió éppen olyan, mint Hitler és a Náci Németország. A kommunista diktatúra olyan eszközöket használt és éppen olyan kegyetlen volt, (ha nem kegyetlenebb) mint Hitler Németországa. Szomorúan konstatáljuk, hogy az orosz vezetés képtelen objektíven látni a történelmet, így a sztálinista diktatúra rémtetteit. Pedig Kelet-Európa népei nem a katonák emlékének kegyeleti helyeit kívánják megszüntetni hanem a diktatúra emlékműveit, amelyek megalázóak nemcsak a mi számunkra, hanem a Nagy Honvédő Háború tisztességes orosz katonáinak emlékének is, hiszen így egybemoshatók a sztálinista szovjet diktatúra erkölcstelen, gyalázatával és bűneivel.
Szolidaritásunkat és nagyrabecsülésünket szeretnénk kifejezni az Észt kormány és az Észt elnök Toomas Hendrik Ilves-nek. Egy nemzetben gondolkodó vezetőnek kötelessége a nemzetének fájdalmával törődni. A szovjet emlékmű oda került ahová való, egy katonai temetőbe, ahol mindenki leróhatja kegyeletét. Semmiképp sem való városok forgalmas parkjaiba vagy utcáira olyan idegen emlékmű, amely a nép többségét azokra a katonákra emlékezteti, akik közül sokan vérrontást, erőszakot és halált hoztak, akik nem csak honvédők voltak hanem a terror, deportálás és a diktatúra eszközei is. Ezen emlékművek a számunkra a szenvedést, a Gulágot jelenti.
Kérünk minden jóérzésű népet, segítse az Észt nemzetet törekvéseiben és csatlakozzon!
Az Észt nemzetnek pedig ezt üzenjük.
„nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”
(Berzsenyi Dániel)
Budapest 2007-05-03
Magyar Nemzeti Bizottság 2006
(Kossuth Tér)
NYÍLT LEVÉL AZ OROSZ NÉPHEZ
A szovjet hadsereg a II. Világháború során megszállta Magyarországot, de soha - sem ekkor, sem a történelem folyamán - nem volt a két nép között ellenségeskedés. A politika gerjesztette ellenségkép tehát nem a népeink közötti feszültséget, hanem az ideológiák feszültségét jelentette, ami természetes dolognak nevezhető, hiszen mi éppúgy megszenvedtük a bolsevik igát mint az orosz nép. Az ideológia és a politika állt hadban a szovjetunióval, s nem a magyar nép! Ezért is érthetetlen számunkra, hogyan ragaszkodhat a mai orosz politika és az orosz nép egyes tagjai ahhoz az emlékműhöz, amely azt a szovjet-bolsevik rendszert -amely önöket is megnyomorította- felszabadítóként, jótevőként hirdeti.
Amikor a szovjetunió elfoglalta Magyarországot, akkor a náci rendszer által üldözött emberek valóban felszabadításnak élhették meg ezt, de a nagy többségnek, akiknek a nácizmushoz semmi közük nem volt a szovjet csapatok érkezése megszállás volt. Nők ezreit erőszakolták meg a vöröskatonák, sokuk bele is halt. Családokat fosztottak ki vagy öltek meg, emberek tízezreit vitték el kényszermunkára vagy a Gulágra és a többség soha sem tért vissza. A vöröshadsereg maga is megszállónak nevezte magát és nem felszabadítónak, ezt az elnevezést (felszabadító) a kommunisták (Rákosi majd a Kádár kor) próbálták a köztudatba beépíteni, sikertelenül, mert az emberek zöme a mai napig nem a felszabadítókat látja bennük. Mindezt nem az orosz nép, hanem az erkölcsöket szétziláló bolsevik-kommunista eszmerendszer által megtévesztett, lebutított, primitív ösztönkatonák tették. Lehet, hogy önöknek ez fájdalmas, de a vörös hadsereg tettei semmiben sem különböztek attól az SS tevékenységtől, ami az önök országában történhetett. Értjük, hogy a gerjesztett bosszú nevében végigdúlták az országunkat, sajnos ilyen a háború. De azt nem értjük, hogy a mi fővárosunkban és éppen a szabadságról elnevezett terünkön, a mi nemzetünk régi emlékeit ledöntve saját maguknak felépítenek egy a szovjet megszállásra emlékeztető obeliszket vörös csillaggal a tetején amin felszabadítónak és hősöknek nevezik azokat, akik az ártatlan polgári lakosság között véres rendet vágott. Sőt azt sem értjük hogy miért vannak hasonló emlékművek olyan országokban amelyek szintén megszenvedték a bolsevik-kommunista időket. Gondolom önök is abszurdnak tartanák, ha mondjuk Sztálingrád egyik terén egy német katonákat dicsőítő emlékmű állna horogkereszttel a tetején. Úgy gondoljuk, ha egy katonai temetőbe helyeznénk az obeliszket (az obeliszk alatt egyetlen szovjet katona sírja sem található) akkor semmiféle megbecstelenítés nem történne. Azok, akik felszabadítónak gondolják a szovjeteket, megemlékezhetnének a katonai temetőbe áthelyezett emlékműnél és mi, akik a vöröshadseregben nem a felszabadítókat látunk, végre megnyugodhatunk.
ÚGY GONDOLJUK FONTOS DOLOG KÉT NÉP KAPCSOLATÁBAN A TOLERANCIA ÉS A KOMPROMISSZUM SZEREPE. SAJNOS MA MAGYARORSZÁGON EGY KOMMUNISTA UTÓDPÁRT KERÜLT HATALOMRA ÍGY EZÉRT PRÓBÁLUNK ÖNÖKKEL KÖZVETLEN PÁRBESZÉDET FOLYTATNI, REMÉLJÜK SIKERREL. BÍZUNK EMPÁTIÁJUKBAN ÉS BÖLCSESSÉGÜKBEN, HISSZÜK, HOGY HA MAGA A NÉP FOLYTAT EGY MÁSIK NÉPPEL PÁRBESZÉDET, AKKOR A BECSÜLETESSÉG, TISZTESSÉG FELVÁLTJA A POLITIKAI HASZONSZERZÉST, HAZUGSÁGOT ÉS BECSTELENSÉGET.
AZ ÚR ÁLDJA MEG A NEMZETEINKET ÉS SEGÍTSEN A FÁJDALMAKAT MEGBOCSÁTANI.
Tisztelettel:
Magyar Nemzeti Bizottság 2006
|
|
