Cikkek: Tunyogi |
|---|
“Jőjj el szabadság! ...
"Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet", fohászkodott egykoron nagy költőnk, József Attila. Őszintén megvallom, hogy ifjúkoromban nem tudtam mit kezdeni e fohászkodással. Mert – imígy morfondíroztam – ahol rend van, amelyhez mindenkinek igazodnia kell, hol marad az egyed, az egyén szabadsága?
25 évvel ezelőtt kezdődött a jövő
Az ember, mint az osztódással szaporodó egysejtűek kivételével minden teremtmény, társas lény; tartós léte és fennmaradása tehát csak a fajtához tartozó egyedek létközösségében képzelhető el.
Haragos számvetés
1956 októberében a magyar nemzet prometheuszi bátorsággal fordult szembe a szovjet behemóttal s kivívta ezzel az emberiség nagyobb részének elismerését, rokonszenvét sőt csodálatát is, ezen kívül azonban semmiféle segítséget nem kapott, sőt még csak szóbeli támogatást sem, el kellett tehát buknia.
Még egy kis borsó a falra
Kerek harminc éve hányom ezt a borsót a legkülönbözőbb falakra, újra és újra megszállottan ismételvén: az, amit ma parlamentáris demokráciának nevezünk, már régen nem az, amit Montesquieu s az amerikai alkotmány bölcs atyái megálmodtak.
Totális diktatúra
Készült a Deutsche Gesellschaft für Zukunftsfragen vezetőségének kérésére a GfZ 1980 évi találkozójára, természetesen német nyelven. A téma azonban még ezen a fórumon is túl “forrónak” bizonyult, így nem vették fel sem a programba, sem a konferencia dokumentációs kötetébe.
Végső, keserű számvetés
Kezdjük talán azon, hogy a félelem az élőlények biológiai programozásának szerves része, sőt talán egyenesen gerincét képezi. Mert az az élőlény, amely nem fél a nála erősebbtől és hatalmasabbtól - egér a macskától, nyúl a rókától, gazella az oroszlántól, oroszlán a meggyúlladt szavanna lángjaitól - bizony nem él sokáig.
Vízválasztón
Ha a legutóbbi, amerikai elnökválasztás körüli szégyenletes és nevetséges huzavona nem lett volna elegendő ehhez, akkor az áprilisi magyar választások talán mások számára is világossá tették azt, amit magam – miután évtizedeken át figyeltem a legdemokratikusabbnak nevezett, nyugati államok politikai életét – már régen felismertem, t. i. azt, hogy a négy évente rituálisan megismételt választások ezekben a demokráciákban is éppúgy szemfényvesztésnek tekinthetők, mint a diktatórikus egypárt-államok választási cirkuszai.
|
|
